Ha Velencébe autóbusszal vagy személygépkocsival érkezünk, akkor a város északnyugati szélén lévő Tronchetto nevű mesterséges szigeten kialakított hatalmas parkolóban kell parkolnunk. A Tronchettoról a belvárosba gyalog, vagy vízibusszal – ún. vaporettoval – juthatunk be.

Ha vaporettoval megyünk, akkor a Tronchetton a 3-as vagy 4-es járatra kell szállni, melyekkel közvetlenül a Szent Márk térig (Piazza San Marco) utazhatunk. A 3-as számú járat a Canal Grande-n megy végig, a 4-es pedig délről megkerüli a szigetet. Visszafelé épp fordított a helyzet, a 4-essel hajózhatunk a Canal Grande-n, a 3-assal pedig a déli part mentén. Egy menetjegy 5,00 EURO-ba kerül egy irányban. (Napijegyet is válthatunk, mely minden vaporetto járatra érvényes a jegyváltást követő 24 órában, ennek ára 12,0 EURO.) A menetidő körülbelül 45 perc, de a csúcsidőszakokban a várakozás ideje is jelentős lehet.

Ha gyalog indulunk útnak akkor részben térképünkre, részben pedig a sárga színű irányjelző táblákra támaszkodhatunk. A Tronchettot elhagyva először a Róma-térre érkezünk (Piazzale Roma). Itt van a szárazföld felől érkező autóbusz járatoknak és gyorsvasútnak a végállomása is. A Canal Granden három híd ível át, ezek közül leglátványosabb a Rialto nevű. Ezen keresztül juthatunk legkönnyebben a Szent Márk térre . A Róma tértől tehát kezdetben a Rialto feliratú táblákat kell követni, a hídon való átkelés után pedig már a San Marco feliratot kell keresni. Visszafelé jövet hasonló módon tájékozódhatunk, a Szent Márk térről indulva először a Rialto feliratot, onnan tovább pedig a Róma tér feliratot követve juthatunk a Tronchetto közelébe. A menetidő gyalog kényelmes tempóban egy-másfél óra, de sietve – ha ezt a tömeg engedi – akár 45 perc alatt is megjárhatjuk az utat.

Séta közben Velence központjától távolabbi sikátoraira is érdemes időt szánnunk. Ha térképpel járjuk a várost, akkor könnyen megtervezhetjük az eldugottabb városrészekbe vezető sétánkat. De térkép nélkül is nekivághatunk. Így gyakran fogunk zsákutcákban kikötni, de eltévedéstől nem kell tartani, hiszen a mindenfelé kihelyezett sárga táblák segítségével a legtávolabbi városrészekből is vissza fogunk találni. Mivel – különösen karnevál idején – rengetegen járják a várost e táblák irányjelzése alapján, a Róma tér - Rialto - Szent Márk tér útvonal gyakran szinte járhatatlanul telített. Ilyenkor is bátran letérhetünk e "főútvonalakról", és attól eltávolodva, a táblák irányjelzése alapján megtalálhatjuk a párhuzamos útvonalakat is.

A karnevál központja a Szent Márk tér, a jelmezes felvonulás délután 4 órakor kezdődik. A délelőttöt tehát városnézéssel, sétával, múzeum-látogatással tölthetjük. Elegendő, ha a délutáni, esti órákban érkezünk a főtérre. Készüljünk arra, hogy pihenésre nem sok lehetőségünk lesz, a város túlnyomó része olyan szorosan beépített, hogy parkokat szinte sehol nem találunk. Leülni legfeljebb csak a kávézók teraszain tudunk, ilyen esetben azonban elvárják, hogy fogyasszunk is. Másik lehetőség, hogy vaporettora szállunk, de itt is csak nagy szerencsével juthatunk ülőhelyhez és ez is pénzbe kerül. Kevesen tudják, hogy közvetlenül a Szent Márk tér tenger felőli oldalában egy bazársor mögé rejtve van egy kis park , ahol jónéhány padot is találhatunk.

Ha időnk engedi feltétlenül érdemes ellátogatni Burano szigetére. A sziget világhírű csipkéjéről ismert, de más érdekességeket is rejt. Épületei Velencéhez képest jóval fiatalabbak, de gondozottabbak is. Itt alig találkozhatunk a Velencében megszokott lakatlan, lerobbant, szürke épületekkel. A csatornák mentén színes, vidám, jól karbantartott házak sorakoznak, melyek többségében lakások vannak. Több a zöld terület is, főleg a partok mentén. Külön érdekesség a sziget keleti végében lévő harangtorony , mely dőlésszögét illetően a pisainak méltő vetélytársa lehetne.